További kellékek a szőrápoláshoz: egy jó kefe (kutyánk szőréhez megfelelő, nem túl puha, nem túl kemény, megfelelő szálhosszúságú), egy sűrűbb és egy ritkább fogú fésű, egy görgős fogú fésű, egy virágspriccelőben esővíz és fésülést könnyítő spray.

Amennyiben valamilyen indokból szükségessé vált kedvencünk fürdetése, azt mindig a bunda alapos kikefélésével kezdjük. Ezután jöhet csak a pancsolás. A tibeti szőre jól szigetel, így nehéz átnedvesíteni tiszta vízzel. Ezt nagymértékben megkönnyítik a samponok. A sampont mindig higítva használjuk, a higítáési arányt általában a dobozon feltüntetik. A sampont is jól kell megválasztanunk. Ez nagyon fontos. Ha túl sok vegyi anyagot tartalmaz, többet árt a kutya szőrének, mint amennyit használ. Nagyon jók a baba-, kölyökkutyáknak szánt- illetve a teljesen natur samponok. Léteznek nagyon extrém szerek pl.: fehérítő, aranyító, feketítő, ezüstösítő stb. Ezeket nem minden kutya bőre, szőre bírja, így aztán levakarja magát, tönkre téve addigi munkánkat. Semmiképpen ne használjunk humán "kettő az egyben" típusú samponokat, ezek az embernek sem jók, nemhogy a kutyáknak. A fürdetés során nem kell kedvencünk szőrét úgy összekócolni ahogyan a hajunkat szoktuk hajmosáskor. Nyomkodjuk a szőrébe a sampont és szőr mentén húzzuk le belőle a habot. A legproblémásabb helyek, amire több időt kell fordítani: a fülek, a pofa, a front és a fiúk kukijának környéke. Ezeket a helyeket, ha kell, kétszer is mossuk át. Ezután a sampont alaposan öblítsük ki. Mindig langyos, kézmeleg vizet használjunk. A balzsamot vagy kondícionálót felvisszük a szőrére, ügyelve, hogy a szőrvégeket is jól bekenjük. Ezt egy-két percig rajtahagyjuk, majd alaposan kiöblítjük. Ezzel készen is vagyunk a fürdetéssel. Érdemes tudni, hogy a tibetinek öntisztuló szőre van, ezért rendszeres fésülés mellett nem szükséges túl gyakran fürdetni. Hobbikutyák esetén 3-4 havonkénti fürdetés elegendő lehet.

Törölközésnél ne dörzsöljük a bundát! Egy nagy törölközővel itassuk fel a víz jelentős részét. A legtökéletesebben úgy távozik a víz a kutya szőréből, ha hagyjuk, hogy megrázza magát. Ilyenkor mi is zuhanyozunk, de a cél érdekében ez elviselhető. Így vizesen, szárítás előtt érdemes egy görgősfogú fésűvel óvatosan végigszaladni a bundán, hogy biztosan csomómentes-e. Ezt a fésűt úgy tervezték, hogy feleslegesen ne tépjen ki szőrt, de a csomókban megakadjon.

Szárításnál különbséget kell tenni az átlagos és a kiállítási szárítás között. Ha kedvencünket csak frissítőleg fürdettük és nem kiállításra készülünk, akkor egy kefe és egy hajszárító segítségével gyorsan megszárítjuk. Fontos, hogy soha ne legyen forró a hajszárító levegője. A kutya bőre, szőre a fürdés során egyébként is veszít természetes zsírtartalmából, a túl forró levegő pedig még jobban szárítja azt. Ezután nagyobb az esélye, hogy viszketni fog a bőre, és kutyánk heves vakaródzásba kezd. Nagy teljesítményű, langyos levegőt fújó hajszárítóval szárítsuk, és közben folyamatosan fésüljük. A hosszú szőrt csatokkal felfoghatjuk, hogy sorban tudjunk haladni. Kezdhetjük a fenekénél a szárítást, majd előrefelé haladva, megfordítva a kutyát, kiszárítjuk a másik oldalát is. Ha kiállításra készülünk, egy kicsit több időt kell a szárításra fordítanunk. Fektessük az oldalára a vizes kutyát, és az éppen nem szárított vizes részeket takarjuk le egy nedves törölközővel. A szabadon hagyott területet úgy szárítsuk, mint ahogyan kibontottuk a bundát, tehát rétegről rétegre haladva, közben egy kefével (esetleg uszkárkefével) kiegyenesítve a szőrt. Ez hosszadalmas művelet és fárasztó is, de az eredmény kárpótolni fog bennünket minden fáradtságért. Ilyenkor esetleg alkalmazhatunk hajrögzítő habot is, melyet még a vizes szőrre vigyünk fel. A kiállításokon használhatunk még hajfényt illetve különböző sprayket, hogy a bunda fényesebb legyen.